Moszkváról - Távol Moszkvától (dedikált példány) [antikvár]

„Mindenre emlékezem. - Igen, a részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát." Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Előszó Sohasem vezettem naplót, ezért először merésznek tűnt az ötlet, hogy megírjam életem Moszkvában töltött éveinek emlékeit. Annál is inkább, mert az ott átélt, 1960-64 és 1968-72 közötti időszak óta évtizedek múltak el. Amikor azonban elkezdtem felidézni az embereket, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültem, az eseményeket és az akkori gondolataimat, meglepődtem, mennyi mindent őrzött meg frissen a „memóriaraktáram". Ezt a két hosszabb periódust még későbbi, 1974-ben, 1979-ben és 1990-ben tett rövidebb útjaim benyomásai egészítik ki. Ha az emlékeim viszonylagos gazdagsága ösztönzőleg is hatott az frásra, feltettem a kérdést: Van-e értelme papírra vetni bármit azon kívül, hogy a magam számára tisztázhatom néhány döntésemet és későbbi gondolkodásmódom kialakulását? Mégis belevágtam, kételkedve abban, hogy amit írok, másokat is érdekel. Már írás közben jött az a felismerés, hogy akkori sajátos helyzetem érdekes nézőpontot kölcsönözhet az általam átélteknek. Bizonyos kívülállás a külföldi státusból eredt és hozzásegített, hogy tükröt tarthassak egy másik kultúrának. Bár „belülről" is megéltem a dolgokat, mert