Megrontók és rontottak (dedikált példány) [antikvár]

Mottó: Régi bűnök nemzik az újakat. ELOSZO Ezt a könyvet az áldozatok emlékének ajánlom, akik életét gyilkos oltotta ki, s mindazokénak, akik ártatlanoknak születtek, de megrontották őket és gyilkosokká lettek. * Egykori öreg barátom, néhai K. Feri bácsi - kért, ne írjam ki a teljes nevét azzal a megtisztelő kéréssel fordult hozzám: nem fejezném-e be helyette készülő munkáját. Már mindent összegyűjtött, ami a témával kapcsolatban fellelhető volt, nekem csupán szerkesztési feladataim maradtak, állította. - Én nem jöhetek ki személyesen a nyilvánosság elé a történettel, mert azzal megsértenék egy sor írott és íratlan szabályt, melyek, mint a testület egykori tagját, az igazságszolgáltatás belső ügyeiről hallgatásra köteleznek. Más azonban a leányzó fekvése, ha valaki ír egy művet, melyben regényesen mutatja be a históriát, fiktív helyszínekkel, kitalált nevekkel. A közvéleményben talán így is elindít gondolatokat, az érintettek pedig hiába berzenkednek: egy demokráciában nem lehet lefogni az írók tollát. Nem azonnal mondtam igent, mivel nyakig voltam egyéb munkákban, de vállaltam, hogy megismerkedem az anyaggal, s ha olyan, hogy laikusként képes vagyok megbirkózni a rám testált feladattal, akkor elvállalom, mihelyst időm engedi. Ám alig olvastam bele jegyzeteibe, elfogott az érzés, ami csak a nagyon fontos találkozások alkalmával szokta az embert. Percek alatt felismertem, hogy az öreg olyan halat fárasztott, mely a mély tengerek legmélyén tanyázik, de olykor feljön a felszín közelébe, hogy zsákmányt ejtsen. E titokzatos lény a múltban sokkal aktívabb volt, de még napjainkban is veszélyessé teheti életünk zavaros vizeiben a gondtalan lubickolást. Mikor letettem a paksamétát, megdöbbenve meredtem magam elé, hiszen eddig fogalmam sem volt, mi minden bújik meg szép új világunk bőre alatt. A következmény az lett, hogy minden egyéb munkámat félretéve rávetettem magam a kapott nyersanyagra, hogy kellő formába öntsem. Hogy ez mennyire sikerült, annak megítélése nem az én