Lehettem volna költő? [antikvár]

Lehettem volna költő?Mondják, kicsi hazánkban Dunát lehetne rekeszteni velük, olyan bőséges folyamatosan a költőtermés".Kamaszkorban szinte természetes, hogy amikor meglegyinti az ifjakat valami szerelem-féle, sokuk versikéket ír. Többségük aztán - szerencsére - abbahagyja. Velem is megtörtént, tizenhét évesen, amikor Újpesten, a Könyves Kálmán gimnázium iskolaújságának szerkesztőjeként néhány művemet" publikáltam is a kőnyomatos Könyves króniká"-ban, s azt képzeltem, hogy költő leszek. El is küldtem egy rigmusomat az akkor már Magyar Ifjúságra keresztelt - '56 előtt Szabad ifjúság volt - irodalmi szerkesztőjének. Néhány hét után személyesen érdeklődtem, hogy mikor fogják közölni.Köpcös, jólelkű, szelíd ember volt. Selyempapírba csomagolva mondta el, hogy költeményem" még nem az igazi, de - tette hozzá -, gyakoroljak, mert verset ími meg lehet tanulni, s majd küldjek újabbakat.Amikor - tucatnyi évvel később, 29 évesen - barátomat. Bárányi Ferencet gyakorta helyettesítve én fogadtam" a szerkesztőségben a dilettánsok seregét, nem simogattam ilyen szőrmentén a macskát. Első (és mindmáig egyetlen) verseskötetem-adta önbizalommal kerek-perec közöltem a delikvensekkel, hogy vacakság, amit produkáltak (volt köztük gimnáziumi irodalomtanár is, aki azt ígérte, hogy meg fog verni), és olvassanak inkább verseket. No nem azért, hogy kitanulják a szakmát", hanem hogy belássák: a Pegazusnak képzelt hintalovuk helyett üljenek más járműre: például (mondtam egy fiatalasszonynak) tanuljon meg főzni Elébb, már sorkatonaként, rendszeresen megjelentek rímes próbálkozásaim és prózáim a Határőr című katonaújságban, a Zala megyei napilapban, néhány irodalmi folyóiratban is.Amikor pedig leszerelésem után megkérdezte - no, nem a verseim miatt -a Zalai Hírlap főszerkesztője (Kerkay László, áldassék a neve, hogy pályára igazította az egykori tűzoltó-inast), hogy akarok-e gyakornok lenni a napilapnál, boldogan maradtam Zalaegerszegen 200 forintos albérletben, 1200 forintos fizetéssel Ott kezdtem eltanulni a szakmát-hivatást (nem igazán az újságíró szövetség iskolájában) remek kollégáktól. Csak egyikükre fújtam egy kicsit, mert miután továbbra is publikáltam meséket és versikéket, majd író-olvasó találkozókon is nagy átéléssel előadtam ilyesmit, megkérdezte: ki nevezett ki ifjú zalai költőnek? Mitől lesz valaki hivatalosan" költő, öcsi?