Írott kő (dedikált példány) [antikvár]

őszi verőfényhajnal és reggel közt az ébredő város, a rozsdaköd borulat a házak felett, ahogy indulsz eszedbe jut a robotoló munka s a dübörgő folyón-átfeszülő hídon belédjajdu! a gyűlölködő világnézed: a parton bontják az utcasort, kalapács töri a járdát: nekidőlve a sziklafalnak érzed a hasadékon átsüvítő szél fojtó hidegétmilyen reménytelen mindenés mégis: váratlanul fáradt arcodhoz ér egy napsugár, megigéz a lomb-arany ősz, nyitott ablakból ének hallatszik ki