Hajnali hegedűszó (aláírt példány) [antikvár]

Részlet a kötetből: "Ma lettem tizenhétéves és megbérmáltak. Nagyon szép volt az ünnep a templomban. A püspök sokáig beszélt, de én alig értettem meg, mert őszintén megvallva, nem nagyon figyeltem arra, amit mond. Sokáig álltam és fáradt voltam. Apám és anyám is ott voltak a bérmáláson. A két ellenség. Ridegen köszöntötték egymást és egy szót sem szóltak egymáshoz. Nevelőapám is ott volt és minduntalan odajött hozzám és unszolt, hogy üljek le arra a székre, amit a sekrestyéből hozott ki számomra. De én nem akartam leülni, nehogy megbontsam a sort. Mert a többi bérmálkozók mind álltak, rendületlenül. Én nem szeretek állni. Térdelni sem szeretek. Ha gyónok, mindig szédülök egy kicsit. Azt mondják, vérszegény vagyok, de én nem hiszem, hiszen a szám mindig nagyon piros. És az arcom is, mikor nevetek és jó kedvem van. Vagy ha futok. Nagyon szeretek futni, csak nem sokáig tudok. Azt mondják, gyönge vagyok. Anyám mondja és Berta és a professzor. No és persze mademoiselle Mille. Apám azt mondja nem igaz. Semmi bajom. Hogy minden gyöngeségemnek az anyám az oka, aki rosszul nevelt és agyonkényeztetett. Nem tudom, melyiküknek van igaza."