Csöndszekér (dedikált példány) [antikvár]

Ajánló az OlvasóhozArany-Tóth Katalin most a női lélek lakkozott csigaházának" magányába kalauzol bennünket, ahol többnyire a keserű pillanatok fájdalmát tolmácsolja. A belső magányéba, amely mindig szeretetlen és fájón rideg." Ebben következetes - korábbi - köteteihez. Olyan női perspektíva tárul itt elénk, amelyet Hódmezővásárhelyen legutóbb, talán Németh László regényeiben olvashattunk.Ö nem a szerelem Szapphója, nem az a test és érzék; ő bevallottan Váci Mihály lírai bölcsőjében nevelkedett. A lombhullató Reménység és Ragaszkodás, a szomorú Szépség és Szeretet vággyal teli lírikusa. Lehet akár visszaemlékező leány, védelemre vágyó társ, fájó lelkű édesanya vagy szülővárosáért, hazájáért aggódó patrióta, verseiben a költőt az üresség, a magány, a hiány, az úttévesztés és a közöny ismert Élet-állomásain mi is kézen fogva követhetjük.Kétarcú poéta. Akinek mindennapi mosolya mögé, oda bújik a szavakba temetett bánat. Ahogyan írja: Hannóniát varázsolok arcomra /hogy aki érez, és befogad, /hamuban fetrengő lelkem /szenvedését sose lássa." (Jeleket küldök). Ö titkolva a mosolyba rejtett, hű bánatot " (Hallgatva követlek) vagy néma háborút" (Mert csöndemben).Arany-Tóth Katalin sokoldalú hangon szól hozzánk. Aki a ritmus nélküli, elbeszélő szabadverseket szereti, a megfigyelő-önvizsgáló, pszichologizáló költő hangkeresö attitűdjét találhatja meg. Érdemes egymás mellé állítanunk a Karácsony táján született verseit. Azt vizsgálni, hogy a költő lírai önarcképe évenként hogyan változik? Finoman hall(g)a(t)ni a csendes küzdelmet, látni a néma sírást, az embertársakért való tenni akarást. A szavakban itt sokszor