A láthatatlan harc [antikvár]

Angyal szárnyain - Fúj, iszonyú ez a bűz! Mi lehet ez? - Te bűzlesz, te marha! Viccesnek találták megjegyzéseiket és mindketten jót nevettek. Nevettek? Röhögtek. Vagy inkább hörögtek. Visszataszító külsejük sem árulkodott semmi jóról. Apropó, a külsejük már aki látja őket. Van, aki látja, de a legtöbb ember számára láthatatlanok ezek a lények. Szerencsére! Zöldesbarna, szőrös hátuk szörnyekre emlékeztet, végtagjaikon meredező hosszú karmaik ragadozó madárra. Szárnyuk nincs, mégis képesek repülve közlekedni. Mustársárga szemükből gyűlölet sugárzik. Egyszóval, bizonyára szívinfarktus kerülgetné azt a jóravaló embert, aki ilyen lényekkel futna össze. Na de térjünk a lényegre! Kik ők, és mit kerestek ott, azon a bizonyos szórakozóhelyen, és azon az estén?