Svéd-magyar orvosi kapcsolatok (dedikált) [antikvár]

Az előzéklapon a szerző dedikálása. A kötés sérült, laza. Az élek és sarkak kopottasak. A fed- és hátlap a gerinc mentén felszakadt.
Az elektronikus hírközlés és lökhajtásos repülő-utazás korában a nemzetek között a határok időben és térben megszűntek. Évszázadok, de még 50-100 év előtt is Svédország messze feküdt hazánktól, de a nagy távolság ellenére is kialakultak némi kapcsolatok a két ország között. Magyar diákok mentek tanulni Németország és Hollandia egyetemeire, ahonnan elkerültek Svédországba is. Ott kevesebb háború dúlt, magas volt a kultúra, különösképpen a természet- és orvostudomány fejlődött erőteljesen. E két tudományágnak sok jeles művelője akadt Svédországban, akiknek felfedezései, megállapításai Európaszerte, s így hazánkban is ismertekké váltak. Ha magyar orvosok tanulmányútra mentek az északeurópai országokba, sohasem kerülték el Svédországot. Svédországi tudományos társaságok kitűnő magyar természetbúvárokat és orvosokat választottak tagjaikká, kik a svéd tudomány terjesztői lettek hazánkban. A XVIII-ik század a tudományok fellendülésének ideje volt. Ekkor adta Svédország Carolus Linnét az emberiségnek, kinek természetrendszere és növénytana a gyógyítás tudományát is új alapokra fektette. Svéd tudós volt Allvar Gullstrand, Nobel-díjas orvos, aki jelentős lépéssel vitte előre a szemészeti diagnosztikát, Herbert Olivecrona, a világhírű agysebész, Johann Wilhelm Nordenson, a szemfenéki fényképezés úttörője és sokan mások. Az utóbbi évtizedekben a kapcsolat mind szorosabbá vált. A két világháború okozta magyar szenvedéseket a Svéd Vöröskereszt és a Radda Barnen szervezet igyekezett enyhíteni, emberbarát akcióik nagy segítséget jelentettek nekünk.