Siva utolsó tánca (dedikált) [antikvár]

Gerince megtört. Borítói kopottasak. Oldalsó lapélen apró folttal. Szennylapon tulajdonosi pecséttel.
"Ebben a szempillantásban megmozdultak az isten karjai. Lassan, méltóságteljesen tárta szét őket, mintha magához akarná ölelni a világot. A csavart pengéjű kések fenyegetően csillogtak. Peggyn látszott, hogy meghökken. Riadtan nézett a papra, akinek azonban csak a szeme fehérje fénylett az extázistól. Moncsicsi is felemelte a fejét és gyanakodva bámulta Siva karjait. - Fogadd magadhoz, ó, hatalmas Isten, leányodat, akit néked neveltünk, és aki kész neked áldozni az életét! - bömbölte a főpap, és gonosz, kegyetlen vigyor ült ki az arcára, amikor meggyőződött róla, hogy a kések megállíthatatlanul közelednek Peggy felé. - Fogadd el az áldozatot! - bőgték a papok és a földre roskadtak. - Fogadj bennünket kegyelmedbe, Siva Natarádzsa! A kések már csak néhány centiméternyire lehettek Peggytől. Tapasztalatból tudtam, hogy a menekülés útja bezáródott. Nincs már akkora rés a karok között, amelyen át ki lehetne csusszanni a halálos ölelésből. Peggy pontosan tisztában volt a helyzetével. Főleg akkor, amikor a főpap leengedte a karját és tisztes távolba hátrált Sivától. Ekkor hagyta el a lány ajkát az első, vad sikoltás."