Piros tojás, tapsifül (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Több mint fél évszázad távolából látom gyerekkorom húsvétjait, beregszászi kertünk sárga és fehér nárciszai között a piros tojásokat. És hallom messziről ma is a harangok kongását, a harangokét, melyek az embertelen idegen uralom parancsára negyven esztendeig nem szólalhattak meg. Sokféle megfordultam azóta, laktam Szegeden és Pécsett, a Jászságban meg Óbudán, de azoknak a hajdani húsvétoknak a hangulatát azóta sem tudom elfelejteni. Ebben a kis mesében azt szerettem volna elmondani a mai gyerekeknek, hogyan képzeltem el valaha az ébredő természetet, az ibolyák és nyulak, rókák meg szentjánosbogarak készülődését a tavasz ünnepére. Az első fénykép, melyen a húgom meg én vagyunk láthatók 1947-ben készült, amikor a mese játszódik, a második fénykép akkor készült rólam, amikor a kis történetet megírtam.