Nagyida 750 (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZOmeíyen annyis^o/i apáink úm !!oSt}t Tiszelt olvasó !Önök közül nagyon sokan, kik kezükbe veszik ezt a könyvet, a most már magunk mögött hagyott XX. században megélték annak szörnyűségeit, volt részük kinek - kiknek örömben vagy bánatban. Van aki nagyon élénken és részleteiben tud visszaemlékezni a múltra. Szokták is mondani, ez az ember egy élő legenda - maga a történelem.Egy nemzetnek minél gazdagabb a múltja, a törtémelme, annál figyelemre méltóbb elismerésnek örvend. A mi kis nemzetünknek, szűkebb hazánknak nagyon híres az ő történelme. Van kultúránk, gazdag hagyományunk, s büszke múltunk. Hogy erről minél szélesebb körben tudomást szerezzünk, azért van szükség mélyebben visszaemlékezni a már - már feledésbe merült dicső múltra.Minden egyes családnak megvan az Vmaga története, eredete. Általában az emberiség igyekszik úgy élni, hogy betöltse családja építő jellegű küldetését, s hogy arra szégyent ne hozzon. Persze ez így nem mindig sikerül, mert az nagyon sok külső körülménytől is függ.A mi nagy családunk. Nagyida népe is hasonló jelleggel, s a sors adta körülmények közepette élte meg múltját nemzedékről nemzedékre.Községünk Nagyida, egykori vásár'és mezőváros a 750 éves születésnapját tartja. Amióta Nagyidáról tudunk, 30 generációs váltással értünk el a mához. Cserélődtek császárok, királyok, határok és köztársaságok. Többször,rnem éppen az itt élő nép akaratával egyetértve. Amikor a múltunkat, az itt eltöltött századokat értékeljük, csak úgy tehetjük, hogy azt mindenki magáénak ismeri és elismeri. Azért maradt meg a mi közösségünk, hagyományaival és kultúrájával, mert a zajos világ forgatagában meg tudta tartani mivoltát. A hozzánk sodródottak is tiszteletben tartották az őslakosságot,s annak szokásait. Ez nem csak tény, de egyfajta igénye a jövőnek is, miszerint az a nagy-