Mindig most van (aláírt) [antikvár]

Dippold Pál József Attila-díjas író, újságíró, a Magyar Hírlap vezető szerkesztője. "Mindig most van. Amikor visszaemlékezünk arra, ami volt, látszólag kiszakadunk a jelenből. Pedig dehogy. Ami van, abban ott van minden, ami volt, és ami lesz. Ezt mások is felismerhették, jó, de ma már nem szalonképes példamondat: Lenin élt, Lenin él és élni fog. De ugyanezt kiabálta bele a nagy magyar valóságba Schuszter Lóránt, a P. Mobil jeles színpadi ideológusa is. A rock örök és elpusztíthatatlan. Lehet mosolyogni az efféle lózungokon, ettől azonban az alapmondat megáll: mindig most van. Mozgásom az időben leginkább a repüléshez hasonlítható. Egyszer fent, egyszer lent, ez a menetje. Egész életemet végigkísérték a sasok. Nyilván nem véletlenül. Elmentünk sasnézőbe a Hortobágyra. Tavasz volt, nem láttuk a tavak körül a hatalmas madarakat. Aztán egyszer csak egy nagy rétisas elkezdett masírozni felénk. Elszántan, karmait keményen a földhöz csapva, behúzott nyakkal közeledett. Pár lepésnyire tőlem megállt. Azt mondta, hogy amennyire nehéz és különös neki gyalogolni itt a pusztában, legalább annyira megterhelő lehet nekem a repülés. Csak néztem. Hát én nem tudok repülni. Dehogynem, csapta össze csőrét a sas, és ugyanolyan komolyan, ahogy jött, elmasírozott tőlünk a tavak felé."