"Lenyesik szárnyamat..." (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Bessenyei Sándort és szüleit 1951. január elején ismertem meg, amikor oroszfogságból hazatértem. Ettől kezdve a családdal igazi, önzetlen barátság alakult ki. Azóta a szülők meghaltak, de barátságunk a fiatalokkal tovább mélyült annak dacára, hogy egymástól távolabb kerültünk, mert én 1961-ben Budapestre költöztem. E kiadvány önéletrajzi motívomukból összeállított asszociációs emlékezés sorozata, az évtizedeken keresztül gyűjtött írók, tudósok és politikusok idézett mondásaikkal színezve. A szerző az életrajz keretében nemcsak társadalmi körképet ad, hanem néhány vezető politikussal történt levélváltása is helyet kap benne. A függelékben közölt okmány-, és levélmásolatokkal pedig a szerző dokumentálja az írásban rögzítettek valódiságát. Érdeklődésre tarthat számot a dolgozatban annak ismertetése, hogyan kezdődött a szerző kapcsolata a sakkozással, mi ösztönözte arra, hogy a sakk fokozatosan szenvedélyévé vált, azt sportszerűen folytatva nagy sikereket ért el a versenyeken és a rangsorban a megyei elnökségig, országos viszonylatban az elnökségi tagságig vitte. A közlemény mind a forma, mind tartalmi szempontból eltér az ősidőktől megszokottaktól. Ezért biztosra veszem, hogy ez a dolgozat még a barátoknak abban a szűk körében is, akikhez eljuthat, viták, ellentmondások és ellenvélemények özönét fogja kiváltani. Budapest, 1997. mácius 23. Bertalan János