Köröndy vesztésre áll (dedikált) [antikvár]

Címlapon a szerző dedikálásával! A táblák kissé deformáltak.
"Köröndy Dénes kilencvenhárom decemberében született, negyvenéves korában - laza összefüggésben azzal a ténnyel, hogy a szerzője is éppen negyvenéves lett. S ettől kezdve hat esztendőn át újra meg újra feltűnt a szerző életében és a napilapok hasábjain. Története persze szorosan kötődött különb-különbféle szerkesztői döntésekhez: ezért van, hogy időnként heti rendszerességgel jelentkezett, máskor meg hosszú hónapokra eltűnt. Egyszer szinte meg is halt, úgy kellett aztán feltámasztani, amikor jelenlétére új igény mutatkozott. Most, hogy pályafutása ismét befejezettnek látszik (biztosat az ő esetében azért nem mernék mondani), szelíd baráti ösztönzésre elhatároztam, egy kötetbe gyűjtöm eddigi - hol megjelent, hol nem - kalandjait. Talán így kiderül, azoknak a kritikusaimnak van-e igazuk, akik a századvég egyik lehetséges regényét látják lappangani a sok szállal egymáshoz kötődő tárcanovellákban, vagy azoknak, akik nem. Vagy egyiküknek sincs. Ami engem illet, csak egyetlen megjegyzést szeretnék tenni, mielőtt végleg útjára bocsátom hősömet. Tudniillik, hogy Köröndy nem én vagyok. Nem tagadom, viszonyunk szoros, sőt baráti: gyakran megesett az évek során, hogy egy-egy dologról ugyanazt gondoltuk, még az is, hogy ugyanazt cselekedtük, de ugyanilyen gyakran az ellenkezője is. Köröndy, fájdalom, sokkal merészebb, ötletesebb, talpraesettebb, mint a szerzője, és valahogy - nagy ravaszul - meg is maradt fiatalos éppen-negyvenesnek, amire nekem egyre kevesebb az esélyem. Úgyhogy magam csak a mondatokért vállalom a felelősséget, Köröndy tetteiért feleljen ő." Jolsvai András