Kék fényű glória (dedikált) [antikvár]

Tizedik könyvemet tárom az Olvasók elé, s miként az eddigi kilenc, ez is megtörtént esetekről szól. Olyan gyerekek megmentéséről, akik a rendőrség által irányított akciónak, vagy egyes rendőröknek köszönhetik, hogy életben maradtak. Közülük nem egy 2-6 évesen kelt a mezőn, a kukoricásban, az erdőben felfedező útra, mások azért kerültek közvetlen életveszélybe, mert nem tudtak úszni, vagy pedig túszul estek. Ezek a sokszor a csodával határos életmentések nem szerepelnek a rendőrségi statisztikában, holott egy gyermek vagy felnőtt életének a megmentése többet ér akár ezer bűnöző leleplezésénél is, hiszen az élet egyszeri és megismételhetetlen. Számomra öröm, hogy ebben a kérdésben nincs nézetkülönbség a belügyminiszter, az országos rendőrfőkapitány, a zseniális festőművész, a neves filmszínész és rendező, a sztárügyvéd, az olimpiai bajnok és azok között, akik ezzel kapcsolatban kifejtették véleményüket. Azok az órák pedig, amelyeket az egykori megmentettek és megmentői társaságában tölthettem, nemcsak nekik és nekem okozott boldogságot, hanem - remélem - azoknak is, akik olvassák ezt a könyvet.