Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI-XVII. században (dedikált példány) [antikvár]

„A katonai fegyelem réges-rég felbomlott; a katonák végigkószálták a falvakat, fosztogattak, parancsra nem hallgattak; minél hatalmasabb volt valaki, annál inkább rablómesterségnek tekintette a katonáskodást; ritkán fizettek zsoldot, a legtöbbnek negyven pénznél is többel tartoztak ... Büntetlenül lehetett akármit művelni és elszenvedni; szokássá vált, hogy bíróság sehol, igazságszolgáltatás nincsen." Forgách Ferenc, a híres történetíró, históriájának XIII. könyvében ezeket a sorokat vetette papírra, amikor az 1550-1560-as évek közállapota és a katonai fegyelem felbomlása felett kesergett. A XVI-XVII. század folyamán, a török elleni végvári harcok klasszikus korszakában, sokan fogalmaztak meg hasonló véleményt a magyar és idegen végvári, illetve mezei katonaság diszciplínáját illetően.- Levelek és siralmas panaszok tucatjait idézhetnénk azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi oszmán hódítás időszakában a polgári lakosság mennyit szenvedett - a török portyák állandó pusztításai mellett - a királyi Magyarország véghelyein szolgálatot teljesítő végvári katonáktól és egyéb hadakozással foglalkozó csoportoktól. Kérelmeivel azonban nemcsak a végvidék népe fordult gyakran uralkodójához. Hasonló gyakorisággal tették ezt maguk a végváriak is, néha több esztendeje elmaradt fizetésükért könyörögve. A katonai fegyelem felbomlásának legalapvetőbb okával ennek megfelelően már a kortársak is tökéletesen tisztában voltak. 1557-ben például Thelekessy Imre, későbbi felső-magyarországi főkapitány, uralkodójának a következőket válaszolta a katonai kihágások miatt neki tett szemrehányásra: „hadinépet fizetés nélkül nem lehet tartani".