Jelenség és értelem (dedikált példány) [antikvár]

Bohár András Jelenség és értelemlamit találunk és ahogy értelmezzük!Az előzetes !elenségfeltóró áttekintésben kön/onabzzuk azt az életvilág-perspek-tívát avagy annak hiányát, amire az alkotások reflektálnak. Még pontosabban azt az intenciót jelezzük, aminek keretében a képi-nyelvi fenomének és a róluk szóló beszéd egymáshoz kapcsolódik. Egy egyszerű talált jelenség és annak fotógráfiája adta a kiindulópontot, majd a kérdéseket. Miért nem látunk vagy látjuk be a jelenségvilág vertikumát és horizontját? Az első kérdésre a korszellem diktálta válasz mindenképpen a gyorsulás és az észlelési funkciók alapvető megváltozásának jegyében születik meg. Mert immáron nemcsak a sebesség növekedésével kell/kellene számot vetnünk, s ebből adódóan a követhetetlenség jegyeinek felismerésével és értelmezésével, de ennek következményeként fellépő észlelési apátiánk jelenségcsoportjait is vizsgálnunk kellene.S ez utóbbi szándék adja a második kérdést, hogy miképpen lehet felépíteni egy látási-értelmezési univerzumot? A jelenségek és dolgok fenomenológiája az első támpont, a negatívitás pillanatainak sorjázása, ami a valóság elvo-notkoztató-reduktiv beállítódásának egyik kulcsa. Ez a figyelemfelhivó fenomenológia tematizálja az ontologiku-mot: most még annak távoltartásával. Mindez rokonítható HusserI azon meglátásával, amelyben az univerzális epokhé egy csapásra hatályon kívül helyezi a természetes világbeli élet egészérre és az érvényesítések teljes (rejtett vagy nyílt) körére kiterjedő aktusok összességét, éppen azt, ami mint egységes természetes beállítódás" a világban való egyszerű", egyenes" beleélés.' Azaz amikor negatív képekként tesszük közzé a sorozat első harmadának darabjait, akkor a vertikumok1. Edmund HusserI (1998) Az európai tudományok vólsógo. I. (ford. Berényi Góbof, Mezei Bolózs) Atlantisz, Bp., 190-191.András Bohár Phänomen und Sinn(was wir vorfinden, und wie wir es auslegen)Im einem kurzen Überblick über die Erscheinungsenthüllung skizzieren wir die Lebenswelt-Perspektive oder eben deren Abwesenheit, auf die sich diese Werke beziehen.Genauer gesagt, geht es um die Intention, in der sich die bildlichsprachlichen Phänomene und die Rede über sie verbinden. Eine einfache, vor gefundene Erscheinung und deren Fotografie bilden einem Ausgangspunkt und die daraus resultierende Frage; Warum können wir das Vertikum und den Horizont der Erscheinungswelt nicht sehen oder einsehen? Die vom Zeitgeist diktierte Antwort auf die erste Frage wird sicherlich im Zeichen grundsötzlicherWondlung der Funktion von Beschleunigung und Wahrnehmung zu finden sein. Denn heute müssen/müssten wir nicht mehr nur der wachsenden Beschleunigung Rechnung tragen, und im Zusammenhang damit dem Erkennen und der Analyse von Anzeichen eines Nicht-mehr-folgen-liönnens, sondern I wir sollten auch die Erscheinungsgruppen I einer damit verbundenen I Wahrnehmungsapathie untersuchen.' ^Aus dieser letzten Absicht folgt diezweite Frage: Wie kann ein Universum der s Sicht-Deutung aufgebaut werden? EinAnsatzpunkt hierfür wären die ^ Erscheinungen und die Phänomenologie der Dinge, die Aneinanderreihung von Momenten der Negativiläf, als Schlüssel zur obstrahierend-reduktiven Betrachtungen der Wirklichkeit. Diese - Aufmerksamkeit __ y heniornjfende - PhänemonologieI thematisiert das Ontologikum: zunächst in absentia. Hier zeigt sich eine Vewandlschaft mit Husserls Ansicht, derzufolge die universale Epoché auf Anhieb die gesamten Handlungen, die sich in vollem Umfang auf das natürliche, weltliche Leben und auf den (verborgenen oder offenen) Bereich der Erfordemisse beziehen, außer Kraft setzt, also dos, was als einheitliche natürliche Einstellung" dasl^Husseri, E., Die Krise der europäischen Wissenschaften und die Transzendentale Phonomenologie, in: Husserliana VI. § 40, 197Ó.