Hetvenkét év után (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ GYANÁNTÚj falusi Tóth Endre kortársam negyedik kötetét tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Botcsinálta korrektorkodás után váratlanul ért a megtisztelő kérés, hogy előszót is írjak a kötethez.Bár még bennem csengenek a leírt élettel teli szavak, mégis nehéz ez a feladat. Nehéz, mert olyan kortársról kell írnom, aki mindössze csupán nyolc évvel született előbb, mint én. Hasonló időszakokat ölel fel a múltunk, a mánk, s valószínűleg a jövőnk is. Nehéz, mert azonos korban éltünk, élünk és szeretnénk élni még egy keveset. Ezért ilyen látszólag ellentmondásosak is Újfalusy Tóth Endre írásái, mint az életünk. Remélem, hogy minden korosztály megérti majd, mert ez a könyv a magyar valóság tükre is.Az igazat mond ne csak a valódit " - írta kedvenc költőm, József AttilaKönnyű ma igazat írni? Nem!Mindennapjaink ellent tudnak mondani múltbéli tetteinknek. Pedig igaznak hittük mindkettőt. Higgye el, kedves olvasó, Újfalusi Tóth Endre minden szavát, mert beteg szívvel ugyan, de jó szívvel int mindenkit a tanulságra. Hinni és akarni kell! Tudni, merni szívből szeretni! Kívánok sok - sok sikert és boldog éveket szolnoki barátomnak, olvasóinak. S végül ( íme egy újabb ellentmondás tőlem ) a Szentírásból: Istenem, add, hogy mire eljön az aratás ideje, megérjen a lelkem!" Budapest, 2008.novemberPécsi Eva