Három szerelem története (dedikált példány) [antikvár]

Egy szürke, csatorna menti házban laktam, melyet épp eladni készültek. A ház úrnője néhány héttel korábban elhalálozott. Egyik bátyám, aki aggodalomból a szárnyai alá vett, elintézte, hogy addig a házban lakhassam. A sötétbarna tálalón egy süteményes doboz hevert, melyben még az elhunyt hölgy megpuhult babapiskótái voltak. Éjszakánként az ex-em szüleinek írtam leveleket. Az ex-em már rég nem reagált - Anja Possa, az Achterhoek szőke istennője, fiatalkorom álma, éjszakáim boszorkánya. Attól, hogy egyenesen neki címzett leveleimnek már nem örült, úgy éreztem magam, mintha kijárási tilalom alatt lennék. Százával írtam neki a leveleket - mint egy megszállott. Most pedig úgy kezelnek, mint aki a volt feleségét zaklatja. Hónapokig reméltem, hogy a postás majd hoz egy levelet, amely mindent megváltoztat. Legszebb éveimben felgerjedt kutyaként ültem a kapualjban, és vártam, hogy az utca végében feltűnjenek a postás piros biciklistáskái. És amikor elment az ajtó előtt, anélkül, hogy egy pillantásra is méltatott volna, vissza kellett fognom magam, hogy le ne rángassam a biciklijéről, és a járdaszegélyen szét ne verjem a fejét: „Egy levelet!