Gazdáné Olosz Ella (dedikált példány) [antikvár]

OLVASMÁNY-EMLÉK-FONAL 1. Ovidius, a római költő az Átváltozások című művében elmeséli, mi történt Macedóniában, ahol Arachné, a híres gyapjúszövő lány élt és dolgozott: Arachné„.,.Neves nem volt sem rangról, sem születésről, csak művészetről De a lány a Lyd városokon nem enyésző hírre jutott szorgalmával, noha póri családból lett, s noha- városa is kicsi volt, falu szinte Hogy csoda-munkáját láthassák, gyakran esett meg: szőlőskertjüket elhagyták a timolusi nimfák Nemcsak az elkészült szövetet volt nézni mulatság, azt is, ahogy készült, mert bájjal tette a dolgát. Hisz ha akár nyers gyapjúját gyűjtötte gomolyba, vagy ha az ujjaival munkált, s mikor újra meg újra finom fellegeket fosztott ki a gyapjúfüzérből, vagy sima orsóját könnyen forgatta hüvelyke, vagy hímzett, vélnéd: maga Pallas volt tanítója." Arachné pedig mindettől elhitte magát, és kihívta versenyre Pallas Athénét, maga ellen az Istent. Bár a halandó művész munkája épp oly nagyszerű volt, mint a vélt tanítómesteré, a gőgös Arachnénak lakolnia kellett elbizakodottságáért: pókká változva függött azután, és úgy szőtt még az unokája is. Bármilyen fenségeset alkotsz tehát, munkádban alázatos légy, ne mérd azt az istenekéhez! 2. Velázquez Szövőnők című gyönyörű és titokzatos festménye hátterében az előbbi történet alakjai tűnnek föl, az előtérben pedig a fonókerék mellett ülő nő az evangéliumbeli Máriára, Krisztus anyjára emlékeztet. Nem véletlen, hogy az európai festészet hajdani mestereinek Angyali üdvözletet ábrázoló képein Mária legtöbbször fonás közbenjelenik meg, hiszen Máté evangélista elbeszélése szerint a jeruzsálemi templom számára bíborszőnyeget szövő szüzek közül Mária volt a legérdemesebb arra, hogy a hit letéteményese, a kiválasztott legyen. Velázquez szövő-mű-helyében az asszonyok a kiválasztottságnak mély, emberi méltósággal tesznek eleget. 3. Siegfried Lenz Honismereti gyűjtemény című regényének hőse meséli, mit látott és hallott gyermekkorában Sonja Tutk műhelyében, a mazuri szőnyegművészet szentélyében: „A szentélyében? Mondjuk inkább, a mazuri szőnyegek legfőbb mesterének a műhelyében, két ódivatú szövőszék között. Körbe a falon csupa nem-eladó holmi, komoly-beszédes subaszőnyeg, aminek sosem lehet elég kemény a szála, aztán puha-ünnepélyes nyitott, aztán az a kettősen szőtt füvesszőnyeg, amit állítólag a Bianka-boszorkány hagyott rá, és amelynek láttán megtorpant minden nyavalya. Azok a színek! Mesélő kedvű figurák, jelenetek és jelek micsoda sokadalma!" Arra a kérdésre, hogy kinek sző egyáltalán oly sok munkával annyi szőnyeget, a hagyományok tisztelője nyugodtan válaszolt: „Senkinek se szövöm , csak valami ellen , és ha érdekel , hát a múlandóság ellen Végül, ahogy a keze közül kikerülő munkák megmaradtak, róla beszéltek, hogy egész művészete a népművészetből, a hagyományból táplálkozik, és ő nem egy csoda, nem egy sámán, nem egy varázsló, hanem mindaz, ami egy sámánt, egy titkot, egy varázslót jellemezhet, maga a hagyomány." Én egyenes párhuzamot vontam Ella és a Mazuri-tavak vidékének szövőnője között. Bárcsak rábólinthatna Ella, ha szerényen is, arra, hogy a hajdani olvasmányok illően jutottak eszembe az ittmaradt kárpitok között. Jánó Mihály