Fénytelen napjaink (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Lövei Sándor 1975-ben születtem Püspökladányban 1991 óta publikálok. Verseim megjelentek folyóiratokban, antológiákban. Az életben és a költészetben két szellemi tanítómesterem, Ószabó István és Györfi Lajos iránymutatásait próbálom követni. Ők azok, akik példák lehetnek előttem. A puszta géniuszaiként megteremtették azt a szellemi hazát, amit most már örökre a Rónaság halhatatlan betyárszellemei és a szikes anyaföld csillagokkal fölszerszámozott égi lovasai laknak. Népi költőnek tartom magam, olyan alkotónak, aki gyökereivel kapaszkodik minden rögbe, minden porszembe, hogy szülőhazáját, lelki otthonát ne veszítse el. Mégis a városban élek, mert ahogy egyik lektorom fogalmazott, „most a városban él a nép" - igaz, nem úgy ahogy az elődeink, megváltozott értékrendek és idegennek tűnő magatartásformák között. De talán a másfajta körülmények, az arctalan nagyvárosi társadalom megváltoztatja e örök vágyainkat a szépre, jóra, az igaz emberi megnyilvánulásokra? Azt hiszem ez nem kérdés. Ezer év óta ugyanarra vágyik az ember: a harmóniára, a békére és az őszinte szóra amire talán manapság zaklatott Istentől eltávolodott sivár pátosztalan világunkban különösen szükség van. Ezért a mottóm nem más mint hogy a művészet a legigazabb és legnehezebb keresztút amit ember felvállalhat. Köteteim: A tolakodó hajnal 1994 Eső veri szét álmaink ezüst kupoláját 1995 Eltévedt szemek 2001 Elszöknek az angyalok 2003 Ha elhallgatnak a harangok 2003 Még ne aludj el (Máthé Andrással) 2004 Minden hajnalban 2004 Tavaszi erő 2005 Ha vége a nyárnak (Máthé Andrással) 2005