A veszélyes XXI. század (Dedikált) [antikvár]

Az első lapoknál a könyvragasztása kissé sérült.
Gyermekkorom és ifjúságom meghatározó élményei voltak azok a dokumentum- és természetfilmek, amelyek lassan a feledés homályába vesznek. Említhetném a Nanuk című alkotást, de az igazi élményt Sir Dávid és Richárd Attenborough varázslatos, lenyűgöző és csodálatos természet filmjei jelentették. Az Élet a Földön, a Természet története, az Élő bolygó, A Föld mai arculata, Az első édenkert - és sorolhatnánk tovább Attenborough filmjeit - lebilincseltek, és talán mindenben meghatározták további életemet. A filmek szépségén és tartalmi gazdagságán túl valamire megtanítottak a képsorok: a természet vizsgálatának egy sajátos formájára, amely az összefüggések feltárására helyezi a fő hangsúlyt. A filmeket Richárd rendezte, mint színész is részt vett bennük, s olyan természettudományi kérdésekkel foglalkozott, amelyek bármely tudós becsületére válnának. Az 1960-as években egyre erősödtek azok a mozgalmak és szervezetek, amelyek féltve bolygónkat, a Föld létéért és jövőjéért aggódtak. A Római Klub munkája, közleményei - Attenborough filmélményeivel keveredve - alakították ki bennem azt az elszántságot, hogy a természet rajongója legyek. Vegyész szerettem volna lenni és vegyésznek tanultam, de 1968-ban Várkonyi Zoltán azzal tisztelt meg, hogy az Egri csillagok film forgatására felkért szakértőként. Zavarosnak tűnhet ifjúságom legszebb éveinek története, de az ellentmondások feloldódhatok azzal, hogy ebben az időben végérvényesen kialakult bennem egyfajta ember- és természetcentrikusság. A vegyészet iránti szeretetemet nem elhagyva érdeklődésem a természettudományok élettudományi irányába fordult. Mindent elkövettem, hogy ismereteimet folyamatosan bővítsem a biológia, élettan, biokémia, biofizika tárgyköreiben. Az egységet az antropológia tudományában találtam meg (biológiai, szociológiai, paleoantropológiai stb.). Főiskolai, majd egyetemi tanulmányaim alatt a tudományterület kiválóságai oktattak. 1984 és 1987 között - az akkori időszakban teljes mértékben szokatlan módon - külföldön szereztem „Doctor of Philosophy" (PhD) fokozatomat. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hűséges munkatársa vagyok 1979-től. A Műegyetem és kiváló munkatársaim lehetőséget teremtettek arra, hogy elmélyült kutatómunkát végezhettem a közel harminc év alatt. Az elmúlt évtizedben a Természettudományi Karon, a nukleáris technikai tanszéken tevékenykedem. 1990-ben több egyetemi kollégával és hallgatóval megalapítottuk a Műegyetemi Természet-és Sporttudományi Egyesületet, amely jelenleg közhasznú formában működik. A kutatásaim jelentős részét az egyesület finanszírozza. Több társadalmi és tudományos szervezetnek vagyok tagja, mint például a Magyar Sporttudományi Társaság és az UNESCO WABT szervezetének. 2004-ben kezdeményeztem a Palatínus Klub megalakítását. Több környezetvédelmi civil szervezet alapításában vettem részt, melyek közül többnek jelenleg is tagja vagyok. Gondolkodásmódomban, kutatómunkámban követem azt a szemléletet, amit a palatinuszi filozófia képvisel. Az elmúlt időszakban két könyvet, négy könyvfejezetet, és száznál több cikket, tanulmányt írtam.