A pók kivégzőudvarában (dedikált) [antikvár]

Az előzéklap enyhén kilazult.
„Ki szeretném mondani, hogy ennek a kötetnek a szerzője már egyik figyelemre méltó és »ismeretlen« gondolati lírikusunk, miközben egyesek még mindig azt tudják csak róla, amit indulása, lassú kibontakozása folyamán diagnózisba lehetett foglalni (...) Bágyoni Szabó költészetének határozottan történelmi nép-, én- és helyzettudata van (...) ennek a Urának érzékelhető karaktere, összhatása, alaphangulata van, s az valóban koráé, szülőföldjéé, s - horribile diclu! - korának öt is környező költészetéé is." Lászlóffy Aladár-1980 „A romániai magyar kultúrának - a nemzetiség történetének - egy szakasza megfellebbezhetetlenül lezárult. Ennek a szakasznak a záróköve A Gongütés megközelítése. A hiány határait akarja kitapogatni a költő. Rekonstruálná hajdanvolt világát, emberivé szeretné tenni az elkövetkezőket. -Elnémult verscserepek... várják a felmentő Gongütést- (...) A papíron nem rajzolódik ki gondolatrendszer, csak a ceruza grafitpora alkot értelmezhetetlen ábrákat. A költő számára minden elemezhetetlenné válik. Eszmények, emlékek, lehetőségek és lehetetlenségek keverednek, gáttalanul áttörnek a formán (...) A megváltó Gongütés után ezek az elemek magasodnak keserű ritmusú gondolati ívvé: a félelem még jelen van, de már megnevezhető. -ÁTVISZ A VERS? ÁT!- - kérdezi válaszolja a költészet megváltó kegyelmébe vetett hitét fel-nem-adó." Filep Tamás Gusztáv -1989