A pálya mentén (dedikált példány) [antikvár]

Prágai Tamás: A debreceni irodalmi napokon a fiktív önéletírásról" értekeztél. * Bevallom, kapóra jön nekem a kifejezés. Hiszen a művészet kérdései beszélgetésünkben egybefonódnak életutaddal. Magam sem értem pontosan, mi módon létezik ez a kapcsolat, de ötvenhat; emigráció, alkotás és avantgárd áttételes és a legkevésbé sem determinisztikus módon összekapcsolódik Önéletrajzíró vagy szépíró lettél?Papp Tibor: Soha nem készültem önéletrajzot írni. Egy kisfiú háborús mozaikja című, az Európa Kiadónál 2000-ben megjelent, szociográfiai jelleggel megírt művemet, amit önéletrajzi megnyilatkozásnak nevezhetek, a kecskeméti Forrás című folyóirat alkalmi felkérése indította el, ugyanis a Szerelmes földrajz című tematikus számba kértek tőlem szöveget, azzal az indítékkal, hogy vallomásszerűen írjak egy helyről, amely nekem nagyon kedves. Mivel tudtam, nem én vagyok az egyeden meghívott, elgondolkoztam, vajon a többiek hogyan közelítik meg a témát. Feltételeztem, aki teheti, mert volt szerencséje hosszabb-rövidebb ideig valamilyen mitikus helyen lakni, a nagy történelemből fog egy darabkát kiszakítani, mintha egy katonaruhából a gallér csillagokkal ékesített elülső sarkát vágná le ollóval, amit ékszerként lehet mutogatni, s ami mögé sok szín, sziporka, jellem, jelleg, kitartás becsúsztatható a hajdúruhás ősöktől a hadfinak bort öntő jólelkű menyecskéig, a bajtársi odaadástól a lovak szeretetét magyarosan kimutató nyalka huszárig, a mogorva, nagy bajuszos, mereven pöffeszkedő ezredparancsnoktól a civilbe öltöző békés családapáig, az egri várkapitánytól a kenyeret sütő parasztasszonykáig.