A fehér kövön (Dr. Castiglione László könyvtárából) [antikvár]

Anatole France. Páris, az emberiség Párisa libben elénk az Anatole France nevére. Páris, a Petőfi hősi Párisa, ahová nosztalgiásan egyre vágyódott, amelynek a hőseit a szobája falaira aggatta. Páris, a Heine szép szeretője, a graciózus, a kokett, a szellemes grizett. Páris, a magyar modernek érzékeny, finom, kulturás, papokkal kötődő pogány városa. Anatole Francé Páris embere. A nagy revolució, a júliusi harcok, a negyvennyolcas vihar, a kommün Parisáé. Parisé, amelyben a legkatolikusabb fejedelmek uralkodtak, amelyben a legszebb, legősibb templomok nyúlnak az ég felé, de ahol guillotine alá vitték a legkatolikusabb urakat és kikergették az úr szolgáit az ékesmívű templomokból.