Történetekkel felvilágositott Egyházi Beszédek minden vasár- és ünnepnap- s több alkalomra [antikvár]

Részlet: Advent I. vasárnapjára. "Az emberek elszáradnak azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek." A katholika szentegyház, e gondos anya, ma ádvent első vasárnapján a végső itéletről szóló rettentő evangeliomot nekünk csak azért olvastatja, miszerint ez életben Krisztus kegyelemteljes első jövetelét hasznunkra fordítsuk, hogy egykor az élők s holtak birája elé vidoran fölemelt fejjel léphessünk. Valóban, e közitéletnek még csak leírása is irtózatos, mint a mai evangeliomban olvassuk. Bizonyos az, hogy oly sok bűnök- s gonoszságokkal bemocskolt egész világot az átalános tüz elpusztítja. Az égen mutatkoznak majd ezen átalános pusztulásnak első jelei. A levegő fekete gőzökkel telik meg s mindenütt halált terjeszt. A nap elhomályosul s csak sötétes fényt fog árasztani, a véres hold elpirul a bűnökön, melyeket annyiszor megvilágított. A csillagok az égről lehullanak, a tenger áttör ama határokon, melyeket a mindenható Teremtőnek keze szabott neki, s nagy zúgással legszörnyübben kiárad. Emésztő tüz pusztit el minden országot, s az egész földet átalános tüzlánggá változtatja. A büszke városok, hol a bün minden alakban uralkodott, egy pillanat alatt nagy kőhalommá omlanak. Minden templomok s egyházak - mint viasz a tűzben - elolvadnak. Oh mily rettenetesen lázadnak fel minden elemek! Azonban mindezen események csak első követjei azon irtózatteljes ítéletnek, melyet most az oly soká félreismert emberfi Jézus Krisztus az élők s holtak fölött tartand...