Történetekkel felvilágositott egyházi beszédek minden lelkipásztorkodási alkalomra I. (töredék)/Történetekkel felvilágositott Egyházi Beszédek minden vasár- és ünnepnapra [antikvár]

Kegyes alapitvány kiosztásakor. Szokásuk volt a régi keresztényeknek, az ájtatos-kodást felebaráti szeretettel egybekötni. Midőn közös isteni tiszteletre összejöttek, a szegényekről is megemlékeztek; midőn böjtöltek s imádkoztak, alamizsnát is adtak egyszersmind. Különösen pedig megtették ezt ama napokon, melyek az ur Jézus szenvedéséről tartott elmélkedésnek voltak szentelve. Később nem csupán az élő szegényekretekintettek, hanem jövőre is gondoskodtak felölök; kegyes alapítványokat tettek, melyekből a szegényeket, szűkölködőket s nyomorgókat századok múlva is lehetett segíteni, és ez által az élő- s utókor előtt örök emléket állítottak magoknak, mely az ember legnemesebb érzelmeiből fakadt, a szánakozásból és felebaráti szeretetből. Ker. afiai! a mai nap alkalmat nyújt nekem, egykét szót szólani a kegyes alapítványok- s hagyományokról. Megismertetem veletek I. az ily jótettek igazi értékét, és azután II. megmutatom egyúttal a kötelességeket, melyeknek a szegények s egyéb szerencsétlenek ily kegyes adományok nyerésekor megfelelni tartoznak. Kegyes Úristen ! áldd meg ezen órát, melyben megújítjuk ama jó emberek emlékét, kik — mielőtt bucsut vettek e világtól — a szánakozás és felebaráti szeretet példáját hagyták számunkra. * * * I. A kegyes alapítványok magokban véve nagy értékkel bírnak; mert a) e jótétemények oly müvek, melyekkel Istenhez leghasonlóbbakká s Isten előtt leg- 1