Bővebb ismertető
Phaedri Augusti Liberti
Fabiilarusia Aesopíariim
I>iber Prinaus.
Prologus.
Aesopus auctor quam materiam repperit, Hanc ego polivi versibus senariis. Duplex libelli dos est : quod risum movet, Et quod prudenti vitám consilio monet. Calumniari si quis autem voluerit, Quod arbores loquantur non tantum ferae ; Fictis jocari nos meminerit fabulis.
FABULA I. Lupus et Agnus.
Ad rivum eundem Lupus et Agnus vénérant Siti compulsi : superior stabat Lupus, Longeque inferior Agnus : tunc fauce improba Latro incitatus iurgii causam intulit. Cur, inquit, turbulentam mihi fecisti aquam 5 Istam bibenti? Laniger contra timens : Qui possum, quaeso, facere, quod quereris Lupe? A te decurrit ad meos haustus liquor. Repulsus ille veritatis viribus, Ante hos sex menses male, ait, dixisti mihi. 10 Respondit Agnus : Equidem natus non eram. Pater, hercule tuus, inquit, maledixit mihi.
1*
ELÖSZÖ.
Midőn e könyvet a magyar tanuló ifjúság használatára sajtó alá boc,sátom, ugy vagyok meggyőződve^ hogy a classikai tudományosság érdekében működöm, s ha a czélt csak megközelíthetem is, jó akaratom e tudatban megnyugvást találand,
Nem mellékcrdek tehát, hanem a kor kiáltó szózata ragadtatja meg velem a tollat, hogy a mult hiányait pótolni s a jelen követeléseit kielégíteni segítsem.
Az idő és körülmény legalaposabb érvű magyarázója ily irányú fellépésemne-í; mert mig hajdan minden törekvés és ipar a latin nyelv gépies kezelésében összpontosult, s a reá kimért évek sora a gyengébb tehetség útbaigazítását a hiányosabb eszközök használata mellett is biztosíthatá, ma-az arányosabb , józanabb beosztás szükségkép követeli az eszközök olyszerű, kiválasztását, minő az erő öszpontosítása s ügyes felhasználására legczélszerűbb.
Senkisem tagadhatja, hogy nagyobb szótáraink szerkesztői átalános szempontból indultak ki, mig a részletes jeierítések vagy oda vetve, vagy csak egyszerűen érintve, sok helyütt végkép elhagyva — mint felkiáltó jelek — tévedeztetik a haladni törekvő ifjút; s ez nem is lehet másként oly szótárban, melynek főtiszte az alapjelentéssel foglalkozni s ezzel beérni, ha csak oly terjedelművé nem al^iarja magát kinőni, minő mind a kiadónak, mind a vevőnek terhére válnék. Átlátta e hiányt a külföld, midőn minden classi-kus mellé önálló szótárt mellékelt, hogy a haladás hátrányára befektetett idő, pénz s fáradság ekként meg-kim.éltessék, a siker könnyebben biztosittassék.
Ily szempontból uicluitak ki legújabb honi kiadóink is, mintegy felhiva ez által a tudomány bajnokait, hogy a classikus műveltség e terén minél nagyobb